Jackkutya kölyök kora óta nálunk nevelkedik. Ő amolyan tipikus pimasz, elkényeztetett gyerek volt (tán még most is az). Sokféle módon próbáltuk tanítgatni, utólag átgondolva sokmindent másképp kellett volna. Egy éves korától rendszeresen jártunk vele kiképzésre. Először a fegyelemző munkát sajátítottuk el, majd az örző-védővel próbálkoztunk. Utóbbi nem tetszett túlságosan Jacknek. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk nyomkövetni, amiben viszont láttunk fantáziát, ugyanis Jack elég tehetségesnek bizonyult.

Rengeteg dolgot Jackkel próbáltam ki először. Ilyen a mentőkutyázás, az agility, a klikker tréning. Konok, önfejű kutya, aki nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem, ha balhéról vagy valami pimaszságról van szó. Gyakran viselkedik úgy, mint egy kiskirály. Azonban úgy tűnik a sok együtt töltött idő, a sokféle érdekes dolog tanulása egyre közelebb hozott minket egymáshoz, egyre jobban megértjük és elfogadjuk egymást.

Fiatal korában több kiállításon is résztvettünk, megkaptuk a HPJ címet. 2002 nyarán letettük a BH és az állóképességi vizsgát. 2005-ben pedig sikerrel vettük a mentőkutya-alkalmassági és az FH1 nyomkövető vizsgát. 2006-ban elkezdtük az agilityt, első versenyünkön rögtön elsők lettünk kezdő osztályban, majd még számos versenyen szerepeltünk. Emellett a K99-es vizsgarendszerben kezdtünk el vizsgázni. Sajnos egy sérülés miatt az agilityt egy ideig mindenképp abba kell hagynunk, de a K99- ben továbbra is dolgozunk. Számos bemutatón, táborokban veszünk részt, klikkerezünk, trükköket tanulunk és nagyokat túrázunk.