Büntetés vagy dicséret? - I.

2012.08.11.

(egy elég hosszúra nyúló általános kutyás és személyes élményekkel színezett) BEVEZETŐ

Az utóbbi időkben egyre inkább megosztja az embereket az a kérdés, hogy a tanítás, nevelés során használjunk-e büntetést avagy sem, legyen szó gyereknevelésről, kutyanevelésről, vagy akár lókiképzésről. A lehetőségeink korlátozottsága miatt mi a kutyanevelés témakörére szorítkozunk.

AmikorJack engedelmes sok éve először elmentem kutyámmal egy kutyaiskolára kezdőként, akkor különösebb magyarázat, indoklás vagy győzködés nélkül elmondták, hogy a fektetést úgy tanítsam, hogy a lábammal határozottan rátaposok a pórázra ezzel lekényszerítem a kutya nyakát, amin fojtó vagy szöges nyakörv volt az akkori "divat" alapján. Ezt nem nagyon kérdőjelezték meg, magától értetődően csinálta, aki odajárt. Ma, az évek távlatából, ez már elég szörnyen hangozhat a legtöbb embernek (bár sok hely van ma is, ahol hasonló módszerekkel dolgoznak), de akkoriban szemrebbenés nélkül alkalmaztuk őket és meglepő módon a kutyák tudtak feküdni, ülni, helyben maradni és a többi. Így is megtanulták. No persze azt már nem lehet mondani, hogy túlzottan élvezték volna ezt a fajta gyakorlatozást, de az tény, hogy valamilyen szinten működött. Később a haladó szemléletű kiképzők elkezdtek jutalomfalatot, illetve labdát használni. Ez úgy nézett ki, hogy miután megkapta a kutya a korrekciót szögesen, utána jutalmat is kapott a helyes végrehajtásért. Ezzel a módszerrel már el tudták érni az ügyes kiképzők, hogy ösztönerős kutyáik szívesen dolgoztak velük együtt. Majd idővel ahogy az életnek eme területére is betörtek a "haladó" nyugati szellemiségű irányzatok, elkezdett nőni azoknak a száma, akik már rossz szemmel nézték a kényszert, a szögest, a fojtónyakörvet. Hatékony módszereket még nem ismertek helyettük, de az igény megjelent. Közben szép csendben egy-egy kiképzői műhelyben elkezdődött a keresgélés, levelezés a távoli nyugattal és az új módszerek megismerése. Az új vonal legmarkánsabb képviselője a klikkermódszer lett. Magyarországon az elsők között kezdtem el klikkerezni a kutyámmal. Furcsa szerzet lehettem, mert ott volt az eszköztáramban a klikker mellett a szöges-, az elektromos-, és a fojtó nyakörv (talán nem szégyen bevallani, hogy régen ezeket az eszközöket is használtam). Ahogy elmélyedtem a klikker tudományában, teljesen új távlatok nyíltak meg előttem, ebben segítségemre volt Leczki Saci, illetve a népszigeti kutyasuliból Rudi és Nóri, akik ekkor már dolgoztak klikkerrel.

"Együttműködő, Jack engedelmes kezdeményező kutya, aki belső késztetésből akar dolgozni." Ezek akkoriban varázslatosan hangoztak számomra és a gyakorlat is igazolta: az eddig szögesen rángatott kutyám, elkezdett együttműködve tanulni velem. Úsztunk a gyönyörben a sok megtanított trükk és feladat mámorában, aminek a folyamatában a kutya és én is egyaránt szívesen vettünk részt. Vizsgáztunk, felléptünk, bemutatóztunk, kisfilmet forgattunk. Egyben biztosak voltunk, a klikkerrel valami olyanra találtunk rá, amely méltó arra, hogy leváltsa a pórázrángatós, kényszer alapú tanítást. Volt azonban egy nagy üröm az örömben. A kan kutyám más kan kutyát nem tűrt meg a közelében. Régebben ez nem zavart, magától értetődő volt ugyanis, hogy a kutyák felnőtt korukban agresszívek lesznek, főleg a kanok, meg az olyan fajták, mint a német juhász, rottweiler és hasonszőrű társaik. Valljuk csak be, még büszkék is voltunk rájuk, hogy bizony, ezek kemény kutyák. Most viszont, amikor bebizonyosodott, hogy még a legkeményebb kutyák is sokkal szívesebben és sokkal több mindent meg tudnak tanulni a pozitív megerősítésen alapuló klikkermódszerrel, már jobban illett volna a világunkba az a marcona kan kutya, amelyiknek valójában lelke és érző szíve van, nem csak gyilkolni akar. Ahelyett, hogy állandóan azt kelljen lesnünk, hogy mikor és hol bukkan fel egy másik kan, céllá vált, hogy megférjenek békében egymás mellett. Most mit tegyünk? Azt láttam, hogy Sacinál a sok felnőtt kutya, köztük a kanok is, együtt bandáznak. De mi van azzal a kutyával, amelyiket nem lehet odaengedni, mert verekedne? A megoldásra még várnom kellett.

AJack engedelmes saját kutyámmal való munka mellett ebben az időszakban tanfolyami csoportokat is vezettem kezdő gazdáknak. Náluk is megjelent az igény, hogy ne csak pórázon tudjanak a kutyáikkal dolgozni Miért nem lehet őket elengedni a kutyaiskolában? (Igen, aki most egy haladó szemléletű suliba jár annak látom az értetlenkedő arckifejezését, de a helyzet az, hogy régen - de néhol még ma is - a kutyaiskolákon tilos volt elengedni a kutyákat, kivéve ha egyedül gyakoroltál a bekerített pályán.) Így kiokoskodtam, hogyan is lehet ezt megoldani a szűkös eszköztárammal. A megoldás az volt, hogy a foglalkozás végén az agresszióra hajlamos kutyák kimennek, a többiek bennmaradhatnak egy kicsit bandázni. Ez így szép és jó lehetett volna egy darabig, de az agresszív kutyák gazdái között is volt olyan, aki jobban szerette volna, ha az ő kutyája is békésen játszhatna benn a többiekkel. Én, mint kiképző pedig tanácstalanul álltam a kérdésben, hiszen magam is épp ilyen gondokkal küszködtem a saját kutyámmal. Persze valami tudományos, szakértő válaszom biztos volt, amivel mentettem a becsületemet, de tény, hogy érdemi megoldásom ebben az időben nem volt.

AJack engedelmes klikker kapcsán volt szerencsém megismerni a Népszigeti Kutyasulit, ahol, mint később megtudtam, vannak megoldási próbálkozások az én hatalmas gondomra is. Nem részletezném, hogyan jártam hozzájuk rendszeresen és milyen képzések, tanfolyamok, saját kutyás foglalkozások során sikerült végül évek árán eljutni odáig, hogy homályosan megismerjem a kutya ösztönlényét, amely bizony egy komoly valami. Míg a klikker a végtelenségig letisztult, steril, már-már matematikai alapon kezeli az "alanyt", aki egyébként a kutya, addig az ösztönlény valami megfoghatatlan, misztikus szörnyeteg, ami szintén ott lakik a matematikai gépezet elvén működő kutya-alanyban. Ez a látszólagos ellentmondás sok helyen leveri a biztosítékot és a kiképzési szemléletek sokféle vadhajtását termeli. Ezzel pedig el is jutottunk a témánk lényegéig: Akkor most pozitív megerősítés mindenek felett, vagy valahol helye van a büntetésnek is? Mi igaz az egyszerű emberek régi "bölcsességéből", hogy a kutyát egyszer jól meg kell verni és utána majd tudja, hogy ki a főnök?

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

Vissza

Friss bejegyzések

összes cikk

 

Friss galériák

     

    Címkefelhő

     

    Linkek

     

    Legnézettebb képek

    Megtekintve: 2426

    Megtekintve: 2412

    Megtekintve: 2074

    Megtekintve: 1978

    Megtekintve: 1971

     

    Legnézettebb galériák

     

    Kontakt, info