Gébárti Kutyás Tábor

2012.07.07.

Tábori beszámoló
Idén is nagyon vártuk a kutyás tábort, már hónapokkal előtte eszembe jutott és számolgattam, hogy még mennyi idő van vissza. Előkerestem a tavalyi videót, a képeket, hogy felelevenítsék a hangulatot. Tavaly sem volt zavartalan a 10 nap számunkra, ez most sem volt másként. Most ugyan a tanfolyami vizsgákat egy héttel korábbra szerveztük, de itt volt a „Kutya - a szelíd ragadozó” szeminárium szombatra, amire azért rendesen fel kellett készülnünk. Pénteken, a megnyitóra még csak egy kutyát vittem, Gantot. Mivel ő még csak 3 hete volt nálam, a távolabbi ismerőseim még nem találkoztak vele, bár az internetnek, facebooknak hála, már sokan tudtak róla. Mindenkinek hamar belopta magát a szívébe a kedves tekintetével, finoman kíváncsi viselkedésével. Gondom nem volt vele, szívesen követ mindenhová, de ha azt mondom neki valahol, hogy várjon meg, azt is megérti és türelmesen vár. Van egy alapvető mentalitásbeli különbség Árpikutya és Gant között: Gant alapvetően jófiú, nem keresi a bajt, míg Árpikutya – ha lazul a kontroll, akkor rögtön talál valami rosszaságot, így ha nem az éppen kijelölt helyén várakozik, akkor folyamatosan figyelni kell rá. Gyűjtött labdákat, lenézett a vízpartra, koldult az asztaloknál, de a tavalyi és azelőtti táborokhoz képest sokkal nyugodtabb volt, így a végén még belőle is "jókutya" lesz. No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen pénteken Árpikutya még nem is érkezett le a táborba.

Gébárti Kutyás Tábor A pénteki naphoz még hozzátartozik egy olyan esemény is, amire nem lehetek túl büszke... A hosszútávú kimerültségem és a szirénhangok hatására sikerült több pálinkát innom a kelleténél, így szombat hajnalra meglehetősen másnaposan ébredtem (azt azért hozzá kell tennem, hogy nem jellemző rám a nagy ivászat), így a szeminárium napján igencsak aggódtam, hogy hogy fogom megállni a helyem. Szerencsére azért végül minden jól alakult és egy szuper rendezvény kerekedett belőle. A körülmények ugyan nem voltak ötcsillagosak, de szerintem kárpótolt érte Ági, Mariann és Gábor fantasztikus bemutatója. Láthattunk különféle problémás kutyákat, Gábor szakértő kommentárjával és a terápiás oktatók, illetve gyógyító kutyáik olykor megkapóan látványos munkáját. Lili, a menhelyről befogadott félős törpe schnauzer, Bosco, az érzékelési és kommunikációs problémákkal küzdő shar-pei, Démon a kőkemény, de tiszta agyú rottweiler, akinél elmaradt a kutyákkal való szocializáció... és sok más érdekes kutya és gazdáik példáján hozták hozzánk közelebb Gáborék a kutya igazi lényét, melyet komoly vétek és felelőtlenség lenne nem megismerni, vagy tagadni.

Gébárti Kutyás Tábor A szemináriumos kitérő után kezdődött számunkra igazán a tábor. Idén agility edzői szerepet vállaltam, így péntekig minden este agilityztem a táborlakókkal. Sok lelkes gazdival tettük meg az első lépéseket a sportban, míg másokkal különféle pályákat és irányítási feladatokat oldottunk meg. Ezen kívül fotóztam is, bár talán nem olyan sokat, mint az eddigi években. A videózást nem vittem túlzásba, főleg, hogy a tábor végére valami zűr támadt a felszereléssel, így még nem sikerült a felvett anyagokhoz hozzájutnom (az sem biztos, hogy egyáltalán sikerülni fog...).

Gébárti Kutyás Tábor Minden reggel fél8 körül keltünk, hogy a reggeli foglalkozásra gatyába rázzuk magunkat. Ez nem volt mindig könnyű a hajnalig tartó gyilkosozások után, de nem hagytam ki egy napot sem (de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szerdai hivatalos pihenőnapon nem esett jól egy picit tovább aludni). Többféle edzést is kipróbáltunk. Elsődleges prioritásként a szagazonosítást néztem ki magamnak, mert a magasabb szintű vizsgákra való készülésben ez a feladat volt a leginkább mumus számomra. Kaptam új ötleteket, apportos kutyával végül is elég gyors és hatékony módszerrel meg lehet oldani, legalábbis a K99 rendszerű szagazonosítást (az obedience az nehezebbnek tűnik első ránézésre). Bár főleg Árpikutyának szántam ezt a feladatot, természetesen Ganttal is kipróbáltam és örömmel mondhatom, hogy nagyon tehetséges. Már csak egy szorgalmas gazdi kell és szárnyalhatunk.

Gébárti Kutyás Tábor A reggeli foglalkozások után a hullámok közt lazítottunk, már ha Árpikutya mániákus apportkényszerét lazításnak lehet nevezni. Naponta két háromszor, de a tábor vége felé a kánikulában akár többször is csobbantunk egyet a kutyastrandon. Gant eleinte óvatos volt a vízben, magától nem nagyon ment be, csak utánam. Ez a bizonytalankodása azonban hamar szerte foszlott és már nagy pancsolós ő is. Árpikutya mellett elég nehéz érvényesülni, ha vízből kell kihozni bármit, így kidolgoztam a módszert, amivel Gant is kiélhette pancsolós, úszós vágyait. Mivel ha bedobtam a dummyt, Árpikutya olyan lendülettel vetette magát utána, hogy Gant inkább meg sem próbált versenyre kelni, néha néha visszafogtam Árpit és rákényszerítettem, hogy előnyt adjon Gantnak. Gant nagy lakli módjára lépeget bele a vízbe, majd ha eltűnik a talaj a lába alól, akkor lelkesen tapicskol előre. Nem a leghatékonyabb úszási forma, de aranyos :) Ami nagyon szimpatikus benne, hogy ha magamhoz hívom és megfogom a mélyebb vízben, a hasa alatt és megtartom, akkor megbízik bennem és tud pihenni, nem kapálózik folyamatosan a mancsaival.

Gébárti Kutyás Tábor A délelőtti és délutáni kutyás foglalkozások között általában mindig volt valami csapatjáték, pl frisbee, röplabda, élő csocsó. Ezalatt a kutyák a sátor mellett pihentek, általában az autó nyitott csomagterében. Örömmel mondhatom, hogy az egész tábor alatt nem voltak a kutyáim fizikailag (póráz, kikötés, bezárt box, vagy autó) kényszerítve, sem arra, hogy a helyükön maradjanak, sem azért, hogy velem maradjanak. Ehhez persze az is kellett, hogy a tábor egy olyan kis mikrovilág, ahol minden ember toleráns más kutyáját illetően és mindenki komolyan megdolgozott vagy még dolgozik azon, hogy kutyája jól nevelt, kézben tartható legyen. Ha a fürdőbe, étterembe vagy a konyhába mentem, ahova kutya nem mehet be, akkor a bejáratnál megvártak, ha a tűzrakóhelynél ettem vagy beszélgettem, akkor körülöttem feküdtek, vagy bóklásztak, ha játék volt, akkor a pálya szélén feküdtek, vagy a helyükön maradtak a nyitott autóban. Ennek a tábornak a vége felé tapasztaltam először azt, hogy Árpikutya – holott mehetett volna bóklászni szabadon, egy idő után úgy döntött, hogy ő fáradt és inkább lepihen a helyén. Ilyet magától még nem tett. Amikor aludni tértem a sátorba, általában behívtam őket magammal, hogy aludjanak ők is odabent, de volt néha, hogy amire felébredtem nem voltak ott mellettem. Nagyon nem kellett aggódnom, hiszen ott feküdtek a sátor mellett, csak szűkös volt a helyük odabent, vagy túl meleg volt vagy ki tudja, a lényeg, hogy nem szöktek el, nem keverték a bajt, pedig megtehették volna.

Gébárti Kutyás Tábor A játékokat nagyon élveztem, bár frisbee-ben most nem sikerült remekelnünk. Az ebédet illetően több nap is összefogott a zalai csapat és paprikás krumplit, milánói makarónit, vagy épp palacsintát főztünk, illetve én többnyire a jelenlétemmel támogattam a csapatot. Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon népes társaság jött össze, több mint 30an voltunk ott hosszabb-rövidebb ideig Zalaegerszegről, illetve a karosi suliból, és a résztvevők egy jelentős része végig, vagy majdnem végig volt. Régi vágyunk teljesült, hogy ekkora társasággal vehettünk részt a táborban.

Gébárti Kutyás Tábor A csapatjátékok végigkísérték az egész tábort, a sportjátékok mellett volt mindenféle vicces és kreatív feladat, pl mutasd be az evolúciót 15 tárgy segítségével, mondj egy mondókát minél hangosabban (túl kellett kiabálni a másik csapatok mondókáját), készíts élő képregényt a Piroska és a Farkas című meséből, de nem maradhatott ki a hagyományos busztolás sem és a csapatfilm készítés. Ez utóbbiban néhányan fantasztikus kreativitásról tettek tanúbizonyságot. Készült egy paródia az Egyik Kutya Másik Nem című műsorból, ami hatalmas sikert aratott. Nem tudom, hogy a készítők meg fogják-e osztani nyilvánosan, de ha igen, akkor mindenképp be fogom mutatni. Az éjszakák nem telhettek el a gyilkosos játék nélkül. Rendszeresen a hajnali derengés volt a végszó. Én is napi 3 max 4 óra alvással próbáltam életben maradni. Soha nem iszom energiaitalt, sem kávét, kifejezetten ellene is vagyok, de itt engedélyeztem magamnak, hogy bírjam az éjszakai műszakot. Aki nem ismeri, milyen ez a játék, nem tudja, miről marad le. Egyszer érdemes megnézni, kipróbálni, de vigyázat, abbahagyni nehéz :) A gyilkoson kívül két nap zenés táncos mulatság volt az éjszakai program, egyik este pedig Lilla, zalakarosi sulink résztvevője, és a Zalagyöngye Néptáncegyüttes jóvoltából népi táncokkal ismerkedhetett és próbálhatott ki a nagyérdemű. A szombati záróbulin pedig Bence, a szombathelyi suliból adott mini koncertet, hatalmas közönségsikert aratva.

Valahogy így telt el ez a 10 nap. Szombaton nagy záróbulival, bemutatókkal ért el a csúcsra a tábor, a vasárnap pedig már a hazakészülődés jegyében telt. Most ismét egy évet várhatunk a következőig. Illetve nem egészen, mert lehet, hogy ellátogatunk a nyáron más táborokba is. Köszönjük a szervezőknek, oktatóknak, és mindenki másnak, aki hozzájárult, hogy egy ilyen hiper-szuper eseményen vehettünk részt.

Teljes galéria: Gébárti Kutyás Tábor - 2012.06.22. - 07.01.

Vissza

Friss bejegyzések

összes cikk

 

Friss galériák

     

    Címkefelhő

     

    Linkek

     

    Legnézettebb képek

    Megtekintve: 2389

    Megtekintve: 2372

    Megtekintve: 2032

    Megtekintve: 1944

    Megtekintve: 1936

     

    Legnézettebb galériák

     

    Kontakt, info