Árpi kutya mindennapjai

2010.05.20.

Tegnap felkerekedtem Árpi kutyával. A tervem az volt, hogy futok egy keveset a közeli sportpályán, utána pedig sétálok egyet az erdőben. Bringára pattantam hát és elindultunk a sportpályára. No de a kavicsos útat, amin szoktunk menni éppen aszfaltozták, így ki kellett mennünk a főútra, ahol száguldoznak az autók. Kb. 1km-et mentünk, amikor rá tudtunk térni a kerékpárútra. Meg voltam elégedve Árpival. Nagyon szuperul megy bicikli mellett. Bárhol biztonságban tudom érezni magam vele, persze egyelőre csak pórázon, meg főutakon szerintem később is.

Odaértünk a sportpályához. Ilyenkor délelőtt senki sem jár erre. Ez egy régi napközis tábor az erdő közepén, nagyrészt körbekerítve, de van két tágas kapuja, ami mindig nyitva van. Lecsatoltam a pórázt, leparkoltam a bringát és kezdetét vette a futóedzésem. 250m-es köröket futottam egymás után. Árpi azt csinálhatott, amit akart, de ő nem akart mást, mint velem tartani, így végig ügetett mellettem bármiféle megerősítés nélkül, pedig volt nagy füves tér, fák, egykor szebb napokat látott épületek. Ez az, amivel még mindig nem tudok betelni. Még egy hónapja sincs velem ez a kutya és már az első héttől kezdve csüng rajtam. Dzsinn és Jack ebben a szituációban elbóklászgatott volna a területen, nem érdekelte volna őket, hogy én épp mit teszek, csak, ha nagyon eltávolodnék, akkor jönnének utánam. Náluk biznyára én rontottam el a kapcsolatunk kialakítását, de emlékeim szerint ők sosem voltak ennyire ragaszkodóak, mint Árpi.

A futás végeztével tovább indultunk az erdőbe. Ez volt az első teljesen szabad sétánk erdőben. Olyan erdőrészt választottam, ahol viszonylag gyakrabban járnak emberek (ennek ellenére most nem találkoztunk senkivel), így vadak ritkábban tévednek erre. A taktikám a következő volt: én sétálok egyet az erdőben, az pedig nem érdekel, hogy jön-e velem kutya, vagy sem. Hozzá sem szóltam Árpihoz, látszólag nem is törődtem vele, csak mentem, mint aki tart valahová, és mielőbb oda akar érni. Egy-két helyen lepihentem, elácsorogtam, majd hirtelen elindultam. Úgy intéztem, hogy ha Árpi kicsit előrébb ment, akkor nekem épp az erdő sűrűjében akadjon dolgom. Ha elágazáshoz értünk és Árpi elindult egyik irányba, akkor én biztosan a másikat választottam. Az eredmény számomra több volt, mint meggyőző. Az egész séta alatt egyszer távolodott el 10m-nél messzebb tőlem és veszítettem szem elől, pont egy elágazásnál. Elfordultam a másik irányba és futni kezdtem. Nem telt bele tíz másodperc, már loholt is mellettem. Egyébként pedig tökéletes jólneveltségében folyamatosan figyel rám, nem megy el messze és nem marad le. Ezt már csak elrontani lehet. Aggodalmaskodó természetem ellenére remélem sikerülni fog ezzel a hozzáállással sétálnunk továbbra is: aggódjon ő azért, hogy ne veszítsen el!

A kerékpárúton hazafelé szabadon jöhetett a bringa mellett. Jött is szorosan igazodva, míg nem talált valamit egy erdőbe vezető ösvényen - lehet, hogy csak ivott egy pocsolyából -, nem tudom, mit, mert én megállás nélkül mentem tovább. A sűrű aljnövényzet miatt egyből eltűnt szem elől, ezért kicsit aggódtam, ennek ellenére mentem tovább, nem törődve azzal, hogy bringán sokkal gyorsabban távolodok tőle - aggódjon emiatt ő! Aggódott is, mert amikor újra felbukkant, olyan sprintben szaladt utánam, hogy alig bírt lefékezni, amikor mellém ért. Még egy pont nekem!

Délután kutyaiskolában voltunk, játszottunk kutyákkal, gyakoroltuk a helyben maradást.

Ma délelőttünk is eseménydús volt. Shíva kutya gazdája elutazott egy hétre, megkért, hogy ha időm engedi, mozgassam meg kicsit, mert meglehetősen nagy mozgásigényű, mit is várjunk egy munkavonalas malinois-tól. Tegnap elvittem egy sétára egyedül. Ma viszont arra gondoltam, hogy az én kutyáim se maradjanak ki a jóbol, így elhoztam Shívát hozzánk. Róla azt kell tudni, hogy nem nagyon tolerálja a számára idegen kutyák ismerkedését (ennek oka többek között egy-két kellemetlen élmény nyitott kapun kiszaladó antiszociális kutyákkal). Dzsinnt és Jacket már kölyökkora óta ismeri, így velük nincs gond, Árpit viszont nem kedveli túlzottan, mert első találkozásuk nem sikerült a legjobban. Árpi ment udvarolni, Shíva odavágott neki, amire Árpi is felvette a kesztyűt. Ez akkor történt, amikor még csak két napja volt velem Árpi. Azóta tréningezem Árpit, hogy viselje el, ha odavágnak neki és ne szóljon vissza. Dzsinn házsártosságát már maximálisan elviseli, idegen kutyákkal azért még kicsit kevésbé toleráns.

A mai találkozás tehát mindkét kutya számára reményteli lehetőség volt. Mivel Shíva volt idegen helyen, ezért kicsit meg volt illetődve, azonban ez előnyünkre is vált. Árpi kutya jött üdvözölni, szájat nyalogatni, Shíva erre vicsorgással reagált. Egy rászólásra rendben is voltak. Árpi is visszább vonult és Shíva sem folyamodott durvább eszközökhöz. Shíva még egy kicsit kerülte Árpi közelségét, de szép lassan elfogadta. Labdáztunk is egyet a négy kutyával, összezördülés nélkül, pedig Dzsinnben és Shívában is megvan a hajlam a zsákmány erőszakos megvédésére. Árpitól még ilyet nem láttam, így talán ez rá nem lesz jellemző. Jack ebből a szempontból igazi úriember.

A játék után sétálni indultunk, csak Árpi és Shíva jött. Mindketten nagyon ügyesen sétálnak. Pórázon nem húznak, szabadon pedig megtartották a 10-15m-es távolságot. Az erdőből kiérve az utunk egy forrás mellett vezetett el, ami egy kis tavacskát táplál. Nem is nagyon figyeltem oda, mert nem vagyok víz-őrült kutyákhoz szokva, így igazi meglepetésként ért, amikor arra lettem figyelmes, hogy Árpi elegánsan becsobbant a hinaras tó közepére. A tó mellett kis játszótér is van, benne egy mini vadászles, kb másfél méter magasan van a padlója és négy létrafok vezet fel. Mondanom sem kell, hogy Árpi valahogy felkerült rá, pedig semmilyen módon nem küldtük vagy bíztattuk rá. Lefele már meggondolta, hogy inkább a létrán kellene jönnie, így felemás megoldásként a létra legalsó fokára vetette magát. Hát nem egy életbiztosítás, de szerencsére nem történt baja. Imádom ezt a belevaló személyiségét!

Utolsó felvonásként hajigáltunk nekik labdát, hadd fáradjanak el még jobban. Mindketten teljesen labdamániásak, Shíva még jobban, mint Árpi. Ennek ellenére sportszerűen versenyeztek és az, aki másodiknak ért a labdához sosem akarta erőszakkal elvenni a másiktól.

Lassan itt a délutáni séta ideje, így el is köszönök, ilyen hosszan még úgy sem írtam.

Megtekintve: 528

Megtekintve: 292

Megtekintve: 315

Megtekintve: 336

Megtekintve: 350

Megtekintve: 306

Megtekintve: 307

Megtekintve: 291

Megtekintve: 306

Megtekintve: 310

 

Összesen 10 kép tartozik a cikkhez.

Vissza

Friss bejegyzések

összes cikk

 

Friss galériák

     

    Címkefelhő

     

    Linkek

     

    Legnézettebb képek

    Megtekintve: 2439

    Megtekintve: 2421

    Megtekintve: 2084

    Megtekintve: 1988

    Megtekintve: 1979

     

    Legnézettebb galériák

     

    Kontakt, info